Ragasztó és egyéb burkolóanyagok | Sopro Blog

Ragasztó és egyéb burkolóanyagok

Csemperagasztó anyagok

Előfordult már Önnel is, hogy lakásfelújítás, fürdőszoba felújítás után a drágán megvásárolt csempe, burkolólap vagy járólap elmozdult? Hogy kis idő elteltével megtöredezik és kihullik a fuga? Hiába fizettük ki a mesterembereknek a burkolás borsos árát, mégsem vagyunk megelégedve az eredménnyel? Elengedett a csemperagasztó vagy rossz technikával burkoltak?

Ha nem szeretnénk újra bosszankodni, a munka megkezdése előtt bizonyosodjunk meg arról, hogy megfelelő e a csemperagasztó és a megfelelő burkolási technikát alkalmazzák. Az alábbiakban összefoglaljuk a burkolási anyagok, és főleg a csemperagasztó  legfőbb jellemzőit, hiszen a csempe, járólap ragasztási eljárása a ragasztó anyagok fejlődésével folyamatosan változik. A jó ragasztó anyag megválasztása az első és legfontosabb lépés: a megfelelő sebességgel, a megfelelő szilárdságúra kell kötnie.

Mi micsoda?

Csemperagasztó:

Általában cement alapú, standard csempe és építési ragasztó, kiadós és jól eldolgozható, kerámia csempék és járólapok fektetéséhez való ragasztó anyag. Gyakran ágyazóhabarcs a megnevezése, több fajtája és típusa létezik. Megkülönböztetünk erős csemperagasztót, flexibilis ragasztót, gyors ragasztót és létezik nagy szilárdságú csemperagasztó is.

Diszperziós ragasztó:

A diszperziós ragasztó rendkívül flexibilis ragasztó, hőszigetelő lapok, tükrök, kerámiacsempék és járólapok fektetéséhez, erősen nedves, vizes környezetben is, pl. párás helységekben. Alkalmas beltéri használathoz, falra, aljzatra és plafonra, és különösen a csempe a csempére ragasztáshoz.


Vastag rétegű ágyazóhabarcs:

Durva, egyenetlen, nem sima felületeken használt burkolóanyag. Ezt a hagyományos megoldást a helyszínen készítik a mesterek, a vastag rétegű ágyazóhabarcs vastagsága legalább 2 cm. kell, hogy legyen.

Vékony rétegű ágyazóhabarcs:

Olyan habarcskeverék, ami meghatározott minőségű cementből (portland), karbonátosodó töltőanyagból, adott szemcseméretű és minőségű kvarchomokból és szerves adalékokból áll. A szerves adalék hozzáadása elősegíti a tapadást, rugalmasságot ad, csúszásmentességet biztosíthatnak és sok egyéb kedvező hatást fejthetnek ki.

Esztrich:

Földnedves, vagy képlékeny formában feldolgozott, vékony (2-8cm), speciális aljzatbeton réteg. Feldolgozás szempontjából az esztrichek két fő típusát különböztetjük meg: a normál esztrich-et (0/8 -as szemnagyságú osztályozott homokos kavicsból, cementből és speciális adalékokból), melynek minimális vastagsága 4 cm, és a gyári, előkevert anyagból készült esztrichet, ami már 2 cm vastagságtól alkalmazható, és minősége folyamatos gyári ellenőrzésen esik át, és az építkezés helyszínén kevesebb a helyigénye.

Az ún. önterülő esztrich is gyárilag előkevert anyagból és a helyszínen hozzákevert vízből áll, melyet speciális keverő berendezéssel dolgoznak össze.

Betonpadló:

Olyan speciálisan nagy teherhordó betonaljzat, melyet leginkább ipari csarnokok, garázsok és egyéb nagy terhet elbírni kívánó területen alkalmaznak. Ezek a betonaljzatok lehetnek külső és belső térben, illetve léteznek betonacél vagy acélhaj erősítéssel is. A betonpadlók felületét különböző rétegekkel is el lehet látni, az igénybevételtől függően különböző kopásálló vagy színezésű rétegekkel, azonban egyéb végleges felületet, külön burkolást nem igényelnek.

Padlókiegyenlítő:

A padlókiegyenlítő használata az utóbbi időben szinte elengedhetetlenné vált, főként a vékony ragasztók elterjedése miatt. A vékony ragasztó használata miatt nagyon fontos követelmény lett a felület lehető legegyenletesebbé tétele, ezt a hatást érhetjük el ezek használatával. A szilárd padlókiegyenlítés az utolsó lépés a burkolatok leragasztása előtt.

Folyékonyágyas ragasztók:

A burkolóanyagok legújabb fejlesztései közé tartoznak az ún. folyékony vagy önterülő ragasztóhabarcsok. Ezeknek az anyagoknak különösen kültéri burkolásnál van jelentőségük, mert így elkerülhető a légzárványok képződése. A hőingadozásnak kitett területeken ugyanis a burkolat alatt, a vízzel megtelt üregek hol megfagynak, hol felolvadnak. Ez a váltakozás különösen nagy roncsolódást okozhat olyan felületen is, ami nagy terhelésnek van kitéve (pl. garázsban), ahol a lerakott burkolatot olyan erősen alá kell támasztani, hogy a kialakuló üregek miatt a burkolat ne szakadjon be.

Fugázóanyagok:

Miután a megfelelő ragasztóanyaggal rögzítettük az új burkolatot, a folyamatot a fugázással fejezzük be. Több szempontból is nagyon fontos a megfelelő fugázó-anyag kiválasztása: a tartósság és az esztétikai követelmény figyelembevételével válasszunk. Vegyük figyelembe a lapméretet (mostanában a nagyobb lapméret egyre divatosabb, beltéren és kültéren egyaránt), és a burkolatunk igénybevételét, illetve a helyszínt is!

Normál habarccsal kitölthetők a mindennapi igénybevételnek kitett burkolólapok fugái, 30-35 centiméter lapméret alatt.  Az ennél nagyon lapok esetében, vagy nagyobb igénybevételnek kitett területeken (hőingadozás teraszon, vízterhelés esetén) már speciális fugázó-anyag használatára van szükség. Az ún. műanyag diszperzióval modifikált fugázó a legjobb választás akkor, ha ezeken a területeken is tartós, biztonságos burkolatot szeretnénk lerakni. Az utóbbi években egyre nagyobb gondot fordítottak ennek a speciális fugázó-anyagnak az esztétikus megjelenésére, gazdag színválasztékban kaphatóak.
Cementtermékek:

Cement: Szürke, porállagú szervetlen kötőanyag, ami víz hozzáadására megszilárdul, szilárdságát pedig a víz alatt is megtartja. A cementeket különböző fajtákba csoportosítják attól függően, hogy az alkotóelemek milyen arányban találhatók benne.

Márvány:

A márvány egy különösen kemény, tartós, esztétikus, ezért igen drága anyag.  A márvány dolomitból és kalcitból álló kőzet, melynek minőségét a kőzetben lévő karbonát-ásvány tartalma határozza meg. Burkolása igen nagy tapasztalatot, speciális anyagokat és speciális tudást és igényelő feladat.

Kerámia:

A leggyakrabban használt és leginkább kedvelt csempe és padlólap a kerámia. Általában finomított anyagból készül, a felülete pedig valamilyen kopásálló mázzal van bevonva, mely ráégetésre kerül. Ennek az eljárásnak köszönhetően, a kerámia csempe és padlólap vízfelvétele igen minimális, hiszen gyakorta kerülnek kültéri burkolathoz felhasználásra.

Mészkő:

A mészkő üledékes kőzet, melynek anyagát akár őslenyomatok is díszíthetik. A mészkő színe anyagi összetételétől függően nagyon változatos. Könnyen megmunkálható. A magas karbonáttartalmú, tiszta mészkövek fehérek. A szürkés árnyalatot agyag vagy szerves anyag okozhat. Az ugyancsak gyakori sárga, vörös, barna színű mészköveket a vas színezi. Építészeti felhasználásában megkülönböztetünk puha mészkövet és édesvízi mészkövet.

Andezit:

Az andezit nagy teherbírású, kemény, a Kárpát-medencében a leggyakrabban előforduló vulkanikus eredetű kőzet. Úgy keletkezik, hogya felszínre került láva kihűl, majd megszilárdul. Sok színben létezik: váltakozik a szürke, sötétszürke, barnás-szürke, sőt a fekete árnyalatai közt.  Könnyű bányászhatóságának köszönhetően évszázadok óta kedvelt kőzet az építészetben. Használják útépítéseknél zúzalékanyagként, egyéb építkezéseken burkolóanyagként (járólapok, térkövek), falazóanyagként.

Gránit:

A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik. Az anyagában található szemcsék mérete a magma kihűlésének sebességétől függ: minél lassabban hűl ki, annál nagyobbak a kristályok. A gránitot építőkőnek már az őskorban is használták. Napjainkban leginkább sír- és díszítőköveknek, oszlopoknak, burkolóköveknek dolgozzák fel. Kemény, kopásálló kő.

Homokkő:

A homokkő homokszemcséit mész, kova, vas, agyag, gipsz…. köti össze kemény kőzetté. Rendkívül tartós, robosztus és fagyálló. Ez a barnás-sárga színárnyalatú kőzet megfelel a belső- és külső terek burkolására egyaránt.

© Sopro Hungária Kft. - Minden jog fenntartva. A Sopro Hungária Kft. hozzájárulása nélkül tilos a lap egészének vagy részeinek feldolgozása és továbbközlése.