Hideg burkoló anyagok szabvány minősítése

Profi kézikönyv

A legkorszerűbb alkalmazástechnikai megoldások nélkülözhetetlen gyűjteménye

Hidegburkoló anyagok minősítése

A csempe vagy járólap fektetése, ha profi módon és hosszú távra tervezzük, nem is olyan egyszerű feladat. Nagyon fontos, hogy megfelelő csemperagasztót illetve flexibilis csemperagasztót válasszunk. A legmegfelelőbb ágyazó-habarcs kiválasztása természetesen a leginkább attól függ, milyen minőségű és fajtájú a burkolóanyagunk, vagyis a csempénk, vagy járólapunk.

Ugyanilyen fontos tudnunk, hogy az általunk választott anyagok milyen nemzetközi szabvány-minősítésnek felelnek meg, legyen szó akár flexibilis ragasztóról, diszperziós ragasztóról, műgyanta alapú ragasztóról, vagy szigetelő habarcsról, kültéri vagy beltéri alkalmazásról.

A napjainkban felhasznált vékonyágyazatú habarcsokat számos vizsgálatnak vetik alá, melyek eredményét a következő szabványokban határoznak meg:

• Csemperagasztók európai szabványa

• Német Építőipari Szövetség flexibilis ragasztók leírása

• Német Központi Építőipari Szövetség keretén belül a Burkolóipari Szakszövetség minősítése

• Csempe és járólap Ipari egyesület minősítése

• Ragasztóipari Szövetség minősítése

Leírás és specifikáció

A vékonyágyazatú habarcsnak bizonyos követelményeknek meg kell felelnie, ha csempe vagy járólap fektetésére használják. Ezeket a követelményeket az Európai Szabvány DIN EN 12004 (ill. ISO-Norm 13007 1. rész) pontosan meghatározza.

Jelölések kötőanyagok szerint:

C ->cement alapú habarcs

D -> diszperziós ragasztó

R -> műgyanta alapú ragasztó

A cement tartalmú anyagokat (C) a DIN EN 12002 szerint sorolják be tapadási képességük és a lehajlás értéke alapján. A tapadást 4 különböző körülmény között vizsgálják. A cementalapú habarcs tapadási értékének ≥ 0,5 N/mm2 ill. > 1,0 N/mm2 kell lenni mind a négy tárolási módozatban, hogy a C1 ill. C2 osztályba sorolható legyen.

Tárolási módok:

A diszperziós és műgyanta tartalmú ragasztókat anyagösszetételüknek megfelelően a szakítószilárdságuk alapján sorolják be. D1 minősítést kapnak azok a diszperziós ragasztók, melyek száraz és meleg tárolás után legalább 1 N/mm2 szakítószilárdsági értéket érnek el.

D2 minősítéshez nedves helyen történő tárolás esetén legalább 0,5 N/mm2 szakítószilárdsági értéket kell elérni.

D = diszperziós ragasztók

A műgyanta tartalmú ragasztókat az R1 osztályba sorolják, ha száraz és meleg tátolás után legalább 2 N/mm2 szakítószilárdsági értéket elérik. R2 besoroláshoz nagy hőingadozásban történő tárolás esetén is legalább a 2 N/mm2 értéket el kell érni.

R = műgyanta tartalmú ragasztók

Bedolgozhatósági tulajdonságok:

A többi jelzés, mint például a T, E és F betűk a bedolgozhatósági tulajdonságokra utalnak, és szabadon választhatók.

Lehajlás

A DIN EN 12002 szabvány alapján a cement alapú habarcsok lehajlását is értékelik, hogy az anyag rugalmasságára vonatkozó adatokat kapjanak. Meghatározott méretű habarcs próbatestet (vizsgálati tárgy) vizsgálnak a kísérlet folyamán.

S1 osztályba sorolás esetén a lehajlás legalább 2,5 mm. 5 mm felett a habarcsot S2 osztályba sorolják és könnyen alakítható, flexibilis ragasztóanyag minősítést kap.

A flexibilitás irányelve német nemzeti követelmény, az egykomponensű rugalmas ragasztóanyagokra vonatkozik, nem európai érvényességű.

Ha egy ragasztóanyag megfelel a C2 osztály alapkövetelményeinek és ezenkívül legalább 2,5 mm lehajlási értékkel rendelkezik, megkapja a flexibilis ragasztó minősítést.

C2/S1 minősítést kap a cementalapú ragasztóanyag, ha a DIN EN 12002 és a DIN EN 12004 szabvány sokkal magasabb követelményeinek is megfelel. Ezzel a habarcs automatikusan átlépi a német flexibilis ragasztóanyagokra vonatkozó követelményeket.

Kiegészítés: CE jelzés

CE jelzéssel igazolja a gyártó, hogy megfelel a mindenkori európai követelményeknek. 2004. 01. 04. óta a vékonyágyazatú habarcsok törvényesen előírt CE minősítéssel rendelkeznek, ami “útlevélként” is szolgál a szabad európai áruforgalomban. Alapkövetelmény a DIN EN 12004 C1 osztály.

Termékek